2010 április 15. | Szerző: revi11 |

 Megdöbbentő címmel  találtam egy blogot:Egy leendő öngyilkos naplója.Nem is tudom,mit reagáljak erre.Sajnálom is,de valahol értetlenül olvasom,mi baja lehet???

Ha felsorolnám,mi minden történt velem az életben,azt mondanátok,csak kitaláltam:-)Pedig nem.Csak élni akartam,bármilyen mélyen is voltam a trutyiban.Azt mondják,nem az a gáz,ha nyakig ülünk a sz..ban,hanem ha lötyögtetik közben.

Most úgy érzem,szerencsés vagyok.Pedig a lábam már sosem jön helyre,bicegek,és a karcsú bokám is a múlté.De bánja a fene.Ez van,így vagyok már egész,és nem engedem,hogy ez befolyásolja az életem.Megküzdöttem a démonjaimmal én is,becsülettel.És győztem.Hajam hullott közben,a fájdalom keserű könnyei barázdát égettek az arcomba,a fogam kicsorbult,úgy kellett szorítanom sokszor,hogy ne üvöltsek.De itt vagyok.Sok embernek hálás vagyok,sosem tudom leróni.De élek.És boldog vagyok.Igen,ez szerencse.Ilyenkor mosolyog a lelkem belül,és ezerszer hálát adok a sorsnak,is,hogy már tudom,mi a boldogság.De ehhez az kellett,hogy majdnem becsengettem a túlvilág kapuján.Majdnem.Az Őrangyalom áthelyeztette  magát máshova,veszélyességi pótlékot is kért.

Ez van.A pohár még félig tele van.És ez nálam így is marad:-)