Múlt héten úgy döntö9tt a családi kupaktanács,felmegyünk kedves fővárosunkba,shoppingolni.Bár leszállt volna a köd a városra,és akkor megúsztam volna,hogy az összes papírom,és kedves kis kacatjaim idegen kézbe kerüljön.
De hétágra sütött a nap,így mi mentünk.Józsefváros volt a cél.Sokszor voltunk már ott,sosem történt semmi emlÍtésre méltó.Hacsak az nem,.hogy elköltöttem az összes pénzem,de tök jóóóóóóóóóóó cuccokat sikerült beszereznem.Ez most is így volt.
Nem kietlen környéken parkoltunk,alig találtunk helyet a kocsinak.Kb két órát voltunk bent.Amikor a kocsihoz értünk,észrevettem egy nagy fatuskót az autó mögött,mondtam is a kedvesemnek,figyeljen,nehogy rámenjünk,kifelé menet.Ez lett volna a kisebbik baj.Mert hogy azzal törték be a hátsó szélvédőnket.
Majdnem elájultam,amikor megláttam.
Persze, a táskám a csomagtartóból eltűnt.Gondolom,ezért kellett bántani szegény kis járgányt.Tudom,nem lett volna szabad ott hagynom.A papírjaim,kedvenc parfümöm,egyéb női apróságok voltak benne.Számomra pótolhatatlanok:pl. a húgomtól kaptam karácsonyra egy gyönyörű kék tollat,”legjobb testvér” felirattal,meg a páromtól egy szív alakú kulcstartó fele,aminek a másik részét ő őrizte.Na meg a kis szütyőm,amit az anyukám vett nekem,kis kuporgatott pénzén,hogy az autóbalesetem után legyen mibe vinni a motyómat Hévízre,ahol hét hetet töltöttem.
Sírt a lelkem,kedves kis kacatjaimért,amiket most idegen,piszkos kezek tapogatnak valahol,és talán egy hanyag kézmozdulattal a legközelebbi kukába dobnak.