2010 április 2. | Szerző: revi11 |

 Aznap még munkanélküliként voltam itthon,és majdnem halálra untam már magam.Főztem,mostam ,takarítottam,de már nem bírtam nagyon csak a házimunkát,hiszen már másfél éve nem dolgoztam.Mivel a lábam nem funkcionál teljesen,pedig két hónapi Hévízen is voltam,így a taxizás már szóba sem jöhetett.A bizsubolt meg a válság miatt bezárta kapuit.Sajnáltam,mert imádtam azt a sok csillogó vacakot,és jó volt ott dolgozni.

Szóval,itthon ültem,és játszottam a gépen,amikor haza jött a fiam,és felhozta a postát.És ott volt a levél,miszerint nem jó a rákszűrésem eredménye,keressem fel az onkológiát.

P3 HSIL,CIN II

Alig láttam,mit olvasok.És egy pillanat alatt össze is dőlt a jól felépített kis világom.Már megint kezdődik?Tettem fel a kérdést magamban.Az nem lehet.De bizony lehet,itt a papír,feketén,fehéren leírva.

Tizenhárom évvel ezelőtt,egy rákszűrés eredménye ugyanilyen rossz lett.Aztán a következő kettőé is.És nem volt más lehetőség,műteni kellett,Ott álltam egy két éves gyerekkel,albérletben,és piszok módon meg voltam ijedve,mi lesz velem,ki neveli fel a fiamat,ha én elpatkolok.Mert már láttam magam csonttá soványodva,a halálos ágyon.Igen,ez kissé morbid,de akkor nem tűnt annak.De nem hagyhattam el magam,és felemelt fejjel masíroztam a műtőasztalra.Lézeres műtétem volt,mert ott nem kellett bent maradni a kórházban,egy óra fekvés után haza is mehettem.Bár ne ez mellett döntöttem volna.Mármint a lézer mellett.Ugyanis a műtét előtti P3-as eredmény,műtét után P4-re változott.Na akkor aztán bőgtem,mint a záporeső.Még rosszabb?Nem akartam elhinni.Ilyen nincs.De,van.Hát,irány a kórház,és beneveztem még egy műtétre,a hagyományos “késesre”.Egy hétig élveztem a nőgyógyászati osztály vendégszeretetét.De legalább az eredményem jó lett,P1!Hurrá.Folyt.köv.