2010 április 2. | Szerző: revi11 |

 De hogy ne csak a negatívról írjak,aznap történt velem egy nagyon jó
dolog is.Miután elolvastam a leletemet,kissé kibuktam.Hogy levezessem a
feszültséget,takarításba kezdtem.Gondoltam,majd lehiggadok.De nem így
lett.Pár perc után elkezdtem bömbölni,és csak álltam a konyha közepén,a
felmosónyéllel a kezemben,és ontottam a krokodilkönnyeket.Nem tartott
azért olyan sokáig,mert egyszer csak olyan dühöt éreztem,hogy az engem
is meglepett.Belevágtam a nyelet a vödörbe,és majdnem kiabálva,de
bőgve,azt mondtam:Elég volt a rosszból,elegem van,nem kell több semmi
ilyen rossz hír,érted,elég volt,most már küldj valami jót is,a
fenébe,mert megérdemlem,kérlek,kérlek.

És akkor elhatároztam,nem hagyom magam,csak jó dolgokra fogok
gondolni,és meg fogok oldani mindent.Csakazértis:-)

Ez segített kicsit,és lehiggadva bementem a szobába,gondoltam leülök a
számítógép elé,hátha találok valami okosságot még.Persze a sors nem
ilyen,hogy egyből terülj asztalkám lesz minden.Az aznapi posta között
ott volt még az éves villanyelszámolás.Na,gondoltam,tessék,ha még nem
volt elég,ez is.44000ft-ot kell befizetnem.Szép.Nem
baj,gondoltam,pozitív hozzáállás,ezt is meg fogom oldani.Csak most ne
kapjak agyvérzést,fohászkodtam,és igyekeztem lejjebb tornázni a
vérnyomásomat.Miután kissé megnyugodtam,kezdtem bele törődni,hogy ennek
így kellett lennie.Hiába lázadok,ez van,ezt kell szeretni.Majdnem csak
nevettem már kínomban,hogy most mi jön még.Semmi!Elég,és leálltam a
negatív gondolatokkal.

Minden mindegy alapon a neten böngésztem,gondoltam elterelem a
gondolataimat.Amikor megcsörrent a telefonom,szórakozottan szóltam
bele,nem is nézve a kijelzőre,ki hív.És tessék,megtörtént a
csoda.Máris.Az állás,amit egy hónapja megpályáztam,az enyém
lett.HALLELÚJA.Köszönöm.Meghallgattattam.Akkor már örömömben
bömböltem,kissé megkönnyebbülve.Most meg már megint mi van?Ezt a kérdést
láttam a fiam szemében,amikor bejött a szobába,és értetlenül nézett
rám.Lenyugodtam,és ezerszer megerősítettem magam,hogy mindent meg fogok
tenni,ami rajtam múlik,hogy ne kelljen a műtőasztalon
kikötnöm,sokadszorra,megint.

Ezért vagyok most itt.Mert megpróbálok hat hét alatt helyre jönni,és
megmutatni,hogy az akarat mire képes.Ezért kérnék mindenkit,ha bármilyen
tapasztalata,története,jó híre van,a gyógyulással,gyógymódokkal
kapcsolatban,azt ossza  meg velem.Vagy csak a mindennapok apró
csodáit,örömeit.Bármit,ami jó.Akár csak egy kedves szót.Mert egy jó szó
is sokat ér,és azt hiszem,minden nő egy túlélő,és biztosan van egy
kedves szava nőtársához.

Kérlek Benneteket,ne ítéljetek el,ha eltúloztam esetleg az
aggódásomat,de belőlem is csak EGY van:-)Igyekszem nem gondolni a
rosszra,és biztosan lesznek pocsék napjaim is.De akkor is  arra fogok
gondolni,hogy nem hagyom magam,mert én kaptam egy esélyt,és azzal Élni
fogok,szó szerint.

Köszönöm,aki időt szánt rám,és elolvasta soraimat.Még jelentkezem.

További szép napot,és kellemes húsvétot mindenkinek.:-)