2010 április 4. | Szerző: revi11

 Tök jól esik,hogy vannak itt rokon lelkek,és segítőkész emberek:-)

Jó nap ez a mai,igaz,eddig csak főztem,sütöttem,mosogattam./na,ez azért nem teljesen igaz,mert EMBEREM elmosogatott már kétszer is ma,egyem a zúzáját:-)/.

Nem fáj a lábam sem,csak kicsit sántikálok,a hasam szúrkál kissé,de majd este egy jóóóóóóóóóóó kis ülőfürdővel kényeztetem magam.

Addig keresek valami vígjátékot,amin jó nagyokat lehet derülni,az kell most.Végül is húsvét van,vagy mi a szösz.

Bridget Jones is jön,imádom,már láttam vagy ötször.

Ja,nincs valakinek egy jólszituált,egyedülálló,megbízható férfi ismerőse,rokona,szomszédja,vagy mittudomén kije?Az sem baj,ha van egy tucat gyereke,szeretem,ha nyüzsög a famili.Nem kérek sokat,asszem:-)

Kiházasítanám anyámat.

Éljen a jókedv:-)

2010 április 3. | Szerző: revi11

 Nézzétek meg az “Édes kis semmiség”című filmet,ha akartok egy jót nevetni.Szuper,nekem nagyon tetszett:-)))))

2010 április 2. | Szerző: revi11

 De hogy ne csak a negatívról írjak,aznap történt velem egy nagyon jó
dolog is.Miután elolvastam a leletemet,kissé kibuktam.Hogy levezessem a
feszültséget,takarításba kezdtem.Gondoltam,majd lehiggadok.De nem így
lett.Pár perc után elkezdtem bömbölni,és csak álltam a konyha közepén,a
felmosónyéllel a kezemben,és ontottam a krokodilkönnyeket.Nem tartott
azért olyan sokáig,mert egyszer csak olyan dühöt éreztem,hogy az engem
is meglepett.Belevágtam a nyelet a vödörbe,és majdnem kiabálva,de
bőgve,azt mondtam:Elég volt a rosszból,elegem van,nem kell több semmi
ilyen rossz hír,érted,elég volt,most már küldj valami jót is,a
fenébe,mert megérdemlem,kérlek,kérlek.

És akkor elhatároztam,nem hagyom magam,csak jó dolgokra fogok
gondolni,és meg fogok oldani mindent.Csakazértis:-)

Ez segített kicsit,és lehiggadva bementem a szobába,gondoltam leülök a
számítógép elé,hátha találok valami okosságot még.Persze a sors nem
ilyen,hogy egyből terülj asztalkám lesz minden.Az aznapi posta között
ott volt még az éves villanyelszámolás.Na,gondoltam,tessék,ha még nem
volt elég,ez is.44000ft-ot kell befizetnem.Szép.Nem
baj,gondoltam,pozitív hozzáállás,ezt is meg fogom oldani.Csak most ne
kapjak agyvérzést,fohászkodtam,és igyekeztem lejjebb tornázni a
vérnyomásomat.Miután kissé megnyugodtam,kezdtem bele törődni,hogy ennek
így kellett lennie.Hiába lázadok,ez van,ezt kell szeretni.Majdnem csak
nevettem már kínomban,hogy most mi jön még.Semmi!Elég,és leálltam a
negatív gondolatokkal.

Minden mindegy alapon a neten böngésztem,gondoltam elterelem a
gondolataimat.Amikor megcsörrent a telefonom,szórakozottan szóltam
bele,nem is nézve a kijelzőre,ki hív.És tessék,megtörtént a
csoda.Máris.Az állás,amit egy hónapja megpályáztam,az enyém
lett.HALLELÚJA.Köszönöm.Meghallgattattam.Akkor már örömömben
bömböltem,kissé megkönnyebbülve.Most meg már megint mi van?Ezt a kérdést
láttam a fiam szemében,amikor bejött a szobába,és értetlenül nézett
rám.Lenyugodtam,és ezerszer megerősítettem magam,hogy mindent meg fogok
tenni,ami rajtam múlik,hogy ne kelljen a műtőasztalon
kikötnöm,sokadszorra,megint.

Ezért vagyok most itt.Mert megpróbálok hat hét alatt helyre jönni,és
megmutatni,hogy az akarat mire képes.Ezért kérnék mindenkit,ha bármilyen
tapasztalata,története,jó híre van,a gyógyulással,gyógymódokkal
kapcsolatban,azt ossza  meg velem.Vagy csak a mindennapok apró
csodáit,örömeit.Bármit,ami jó.Akár csak egy kedves szót.Mert egy jó szó
is sokat ér,és azt hiszem,minden nő egy túlélő,és biztosan van egy
kedves szava nőtársához.

Kérlek Benneteket,ne ítéljetek el,ha eltúloztam esetleg az
aggódásomat,de belőlem is csak EGY van:-)Igyekszem nem gondolni a
rosszra,és biztosan lesznek pocsék napjaim is.De akkor is  arra fogok
gondolni,hogy nem hagyom magam,mert én kaptam egy esélyt,és azzal Élni
fogok,szó szerint.

Köszönöm,aki időt szánt rám,és elolvasta soraimat.Még jelentkezem.

További szép napot,és kellemes húsvétot mindenkinek.:-)

2010 április 2. | Szerző: revi11

 Szóval,eltelt sok év,nem volt gondom a női “részleggel”.

Az autóbalesetem után  legyengült az immunrendszerem,és nagyon rosszul viseltem a kórházi tartózkodásom alatt a katéterezést is.Sajnos apró szemölcsök leptek el az intim részen,és a comb belső hajlatain.Ezeket több,elég fájdalmas  bőrgyógyászati kezeléssel/nem részletezem,de soha többet,brrrr/sikerült kiiktatni,hosszú hónapok alatt,egy tündéri kedves bőrgyógyász doktornő segítségével/hála neki,ma is/.Volt,hogy a sebészeten kezdtem a napomat,mert a lábamba behelyezett rögzítő drótok/ha nem jól írom,ne kövezzen meg,aki ért hozzá/önállósították magukat,és ki akartak jönni,a bőrömön keresztül.Egyet itthon a  húgom szedett ki,nagy élvezettel,és körömcsipesszel,mert az átszúrta a bőrömet,és kidugta a fejét.Aztán mentem a bőrgyógyra,szemölcslikvidálásra.Nagyon élveztem,de már meg sem kottyant a tűszúrás sem,150 db injekciót kaptam a balesetem után a hasamba,trombózis ellen.Még 13 db drót van a lábamban,egy vastag a térdemben,és egy még vastagabb a lábszáramban,nyolc csavarral.Szóval mágnes közelébe nem nagyon megyek:-)

De visszatérve a leletemhez,másnap be is mentem az onkológiára.Nem kaptam semmilyen gyógyszert,semmit,azt mondták,három hónapot azért ne várjunk,hat hét múlva menjek,lesz egy rákszűrés megint.Az ambuláns lapomon súlyos,cervicalis dysplasia szerepel.Nem hangzik túl jól,ugye?

Nem akartam ebbe beletörődni,és azt gondoltam,keresek valami szert,hogy “csoda”azt nem írom,de találtam is többet.Legalábbis másoknak nagyon bejött.És találtam egy oldalt,ahol orvosok válaszolnak kérdésekre.Néhány kérdés eléggé megmosolyogtatott,ezek a “Terhes lehetek a wc deszkától?”kategóriába sorolandók.De mindenkinek a maga gondja a legnagyobb,az vesse rá az első követ,aki még életében nem parázott be,ilyen latin kifejezések,meg a súlyos szó hallatán.Volt ott egy nőgyógyász főorvos,éppen “online”,és megírtam neki,mi a szitu.Azt tanácsolta,szedjek ezüstkolloidot,hat hétig,szájon át,és kezeljem magam helyileg is.

Másnap mint az őrült,feltéptem az első utamba kerülő Natura bolt ajtaját,és ha lett volna elég pénzem,az üzletet is megvettem volna,az tuti.De az ezüstcuccost,azt beszereztem,és sok más,általam hasznosnak ítélt füvet,sót,folyadékot is.Vettem cickafarkfüvet ülőfürdőnek,kamillateát gyulladáscsökkentőnek,aloe vera kapszulát étrendkiegészítőnek,stb.Persze,tudom,nem a szerektől kell a gyógyulást várni.Az optimista hozzáállás éppen olyan fontos.Abban nincs hiány.Eldöntöttem,ez alatt a hat hét alatt a lehető legpozitívabban fogok reagálni mindenre.És akkor majd a P3 össze megy P2-re.Muszáj neki,mert én nem engedem a testemben garázdálkodni,ami nem oda való.Folyt.köv.

2010 április 2. | Szerző: revi11

 Aznap még munkanélküliként voltam itthon,és majdnem halálra untam már magam.Főztem,mostam ,takarítottam,de már nem bírtam nagyon csak a házimunkát,hiszen már másfél éve nem dolgoztam.Mivel a lábam nem funkcionál teljesen,pedig két hónapi Hévízen is voltam,így a taxizás már szóba sem jöhetett.A bizsubolt meg a válság miatt bezárta kapuit.Sajnáltam,mert imádtam azt a sok csillogó vacakot,és jó volt ott dolgozni.

Szóval,itthon ültem,és játszottam a gépen,amikor haza jött a fiam,és felhozta a postát.És ott volt a levél,miszerint nem jó a rákszűrésem eredménye,keressem fel az onkológiát.

P3 HSIL,CIN II

Alig láttam,mit olvasok.És egy pillanat alatt össze is dőlt a jól felépített kis világom.Már megint kezdődik?Tettem fel a kérdést magamban.Az nem lehet.De bizony lehet,itt a papír,feketén,fehéren leírva.

Tizenhárom évvel ezelőtt,egy rákszűrés eredménye ugyanilyen rossz lett.Aztán a következő kettőé is.És nem volt más lehetőség,műteni kellett,Ott álltam egy két éves gyerekkel,albérletben,és piszok módon meg voltam ijedve,mi lesz velem,ki neveli fel a fiamat,ha én elpatkolok.Mert már láttam magam csonttá soványodva,a halálos ágyon.Igen,ez kissé morbid,de akkor nem tűnt annak.De nem hagyhattam el magam,és felemelt fejjel masíroztam a műtőasztalra.Lézeres műtétem volt,mert ott nem kellett bent maradni a kórházban,egy óra fekvés után haza is mehettem.Bár ne ez mellett döntöttem volna.Mármint a lézer mellett.Ugyanis a műtét előtti P3-as eredmény,műtét után P4-re változott.Na akkor aztán bőgtem,mint a záporeső.Még rosszabb?Nem akartam elhinni.Ilyen nincs.De,van.Hát,irány a kórház,és beneveztem még egy műtétre,a hagyományos “késesre”.Egy hétig élveztem a nőgyógyászati osztály vendégszeretetét.De legalább az eredményem jó lett,P1!Hurrá.Folyt.köv.

Előzmények

2010 április 2. | Szerző: revi11

 Sziasztok,hölgyek,lányok,asszonyok.

Nem most kezdődött a kálváriám.De először,pár szóban,magamról,az életemről.Ami minden volt eddig,csak unalmas nem.

38 éves vagyok,boldog,kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek,egy 16 éves fiam van.Üzletvezetőként kezdek most egy új munkahelyen.

Sokáig egyedülállóként neveltem a fiamat.De nem voltam elkeseredve,két munkahelyen “kerestem” a pénzt,nappal bizsukat árultam egy üzletben,este,és a szabadnapokon pedig taxizással kerestem a betevőt.Ne hördüljön fel senki,”női taxis”?Nem volt olyan gáz,igaz,voltak meleg helyzetek,de több volt a jó élmény,mint a rossz.Majdnem öt év.Szép volt,jó volt,talán igaz sem volt.Egy szeptemberi napon véget is ért.És az életem is,majdnem.Belefutottam egy tilos helyen parkoló kamionba,és bizony megcsúsztam.Illetve alá.De megúsztam.Agyrázkódás,bordatörés,és a jobb lábam,ripityára.Térdem,lábszáram,sípcsontom.Nyílt törés.Két hét kórház,mínusz tíz kiló,és tonnányi fém.Kívül,belül a lábamban.Szép látvány volt.De hála a sebésznek,aki aznap ügyeletben volt,és aki valószinűleg szeret kirakózni is.Mert a lábam is összerakta,nem kis munkával,de nem adta fel.Szóval,élek,igaz,kissé bicegek,mert maradandó lett a sérülésem,de legalább VAN LÁBAM.

A baleset után,egy évig voltam itthon.Közben az akkori párom angolosan távozott,és karácsony előtt egy héttel pánikszerűen menekült a pont nem is süllyedő hajóról.Akkor ez nagyon fájt,és piszok módon sajnáltam magam.De szerencsére volt egy vállalkozó kedvű barátnőm,aki felregizett engem egy netes társkereső oldalra.És amíg én gyógytornán vért izzadva küzdöttem,hogy lábra tudjak állni,addig Ő szépen kereste nekem a hercegem.És megtaláltuk.Ma is boldogan élünk /na nem hárman,csak kettecskén,a pasival,aki nem szőke:-)/,ahogy a mese folytatódna,amíg meg nem halunk.Hát,ez az.Én azért még élnék,ha már kaptam még egy esélyt.És élek is,boldogan.Egészen április elsejéig.Na,nem a bolondok napja rémísztett meg.Folyt.Köv.:-)